Dr. Csanádi Krisztián
ügyvéd
Elfogatóparancs
119. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy őrizetének elrendelése érdekében határozatával elfogatóparancsot bocsáthat ki, ha a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy
a) tényleges tartózkodási helye ismeretlen, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekkel elérni kívánt célok biztosítása érdekében elfogása és őrizete indokolt,
b) tényleges tartózkodási helye ismert, azonban a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekkel elérni kívánt célok biztosítása érdekében elfogása és őrizete indokolt,
c) külföldön van fogva tartásban, a nemzetközi elfogatóparancs, illetve európai elfogatóparancs kibocsátásának feltételei fennállnak, és a terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy Magyarországra történő átadása, illetve kiadatása indokolt.
(2) * Aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, annak az elfogása, illetve a Magyarországra történő kiadatása vagy átadása esetén az őrizetét kell elrendelni, és
a) huszonnégy órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más ügyészség, illetve nyomozó hatóság,
b) hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más bíróság
elé kell kísérni, vagy jelenlétét telekommunikációs eszköz útján kell biztosítani, ha annak feltételei fennállnak.
(3) Ha hatóság vagy hivatalos személy olyan személy elérhetőségéről szerez tudomást, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, erről a kibocsátó bíróságot, ügyészséget, vagy nyomozó hatóságot tájékoztatja.
(4) Az elfogatóparancs kibocsátása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ha az elfogatóparanccsal érintett terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt önként megjelenik, az elfogatóparancsot vissza kell vonni, és az őrizetének az elrendelésére az (1) bekezdés b) pontja esetén, vagy abban az esetben kerülhet sor, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének más oka is megállapítható.
(5) * Ha a terheltet vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt elfogatóparancs alapján fogják el, az elfogását követően a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé állításával kapcsolatban felmerült költség bűnügyi költség.
(6) Az elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha
a) az elrendelés oka megszűnt, vagy
b) az eljárást megszüntették, illetve jogerősen befejezték.
(7) Az elfogatóparancs visszavonásról vagy módosításáról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyamatban van. A vádemelés előtt a nyomozó hatóság által kibocsátott elfogatóparancsot az ügyészség is visszavonhatja vagy módosíthatja.
(8) Ha az eljárás nem az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt van folyamatban, vagy az eljárás során változik az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, és az elfogatóparancs feltételei továbbra is fennállnak, az elfogatóparancs visszavonása helyett az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság intézkedik e körülmény körözési nyilvántartási rendszerben történő rögzítése érdekében.
(9) Az elfogatóparancs visszavonása vagy módosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(10) Elfogatóparancs kibocsátása esetén vagy azt követően, törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén és eljárásban a bíróság nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot bocsáthat ki.
Elfogatóparancs és körözés: Mit tegyen, ha a rendőrség keresi?
Kevés ijesztőbb dolog van annál, mint amikor valaki megtudja – akár egy igazoltatás során, akár az internetes körözési listáról –, hogy elfogatóparancs van érvényben ellene. A pánik ilyenkor természetes reakció, de a legrosszabb tanácsadó. A bujkálás ugyanis csak súlyosbítja a helyzetet, míg a szakszerű jogi lépésekkel a kényszerintézkedések (pl. a letartóztatás) esélye jelentősen csökkenthető.
A Büntetőeljárási Törvény (Be.) 119. §-a szabályozza az elfogatóparancs kibocsátását. Büntetőjogászként tapasztalom, hogy sokan nincsenek tisztában azzal: nem feltétlenül kell „bűnözőnek” lenni ahhoz, hogy valakit körözzenek. Elég egy át nem vett idézés vagy egy rossz lakcímbejelentés. Nézzük meg, mit jelent ez a jogi helyzet, és hogyan lehet belőle a legjobban kijönni.
Miért adnak ki elfogatóparancsot?
A törvény alapján a hatóság (bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság) akkor bocsát ki elfogatóparancsot szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetén, ha a gyanúsított:
-
Ismeretlen helyen tartózkodik: A hatóság nem tudja elérni, nem veszi át az idézést, elköltözött bejelentés nélkül.
-
Szökése valószínűsíthető: A tartózkodási helye ismert ugyan, de fennáll a veszélye, hogy kivonja magát az eljárás alól, ezért az azonnali elfogása és őrizete indokolt.
-
Külföldön van: Ilyenkor nemzetközi vagy európai elfogatóparancs kibocsátására kerülhet sor a kiadatás érdekében.
Mi történik az elfogás pillanatában?
Ha az elfogatóparancs érvényben van, a rendőrség bárhol, bármikor elfoghatja Önt (közúti ellenőrzés, reptér, vagy célzott rajtaütés során). A következmények a törvény (2) bekezdése alapján automatikusak és szigorúak:
-
Azonnali őrizet: Az elfogott személyt őrizetbe kell venni.
-
Előállítás: 24 órán belül a nyomozó hatóság vagy ügyészség elé, vagy 72 órán belül bíróság elé kell állítani.
Ez a helyzet a védekezés szempontjából a legkedvezőtlenebb. A terhelt bilincsben, pszichésen megtörve, fáradtan érkezik a kihallgatásra, ami növeli a hibázás (pl. meggondolatlan vallomás) kockázatát.
A stratégiai fordulat: Az önkéntes megjelenés előnye
Ügyvédként a legfontosabb tanácsom: Soha ne várja meg, amíg elfogják! A Be. 119. § (4) bekezdése egy rendkívül fontos garanciát tartalmaz, amely „menedéket” jelenthet:
„Ha az elfogatóparanccsal érintett terhelt (...) a hatóság előtt önként megjelenik, az elfogatóparancsot vissza kell vonni.”
Ez a védekezés kulcsa. Ha ügyvéd kíséretében, előre egyeztetett időpontban önként sétál be a rendőrségre:
-
Az elfogatóparancsot vissza kell vonni.
-
Megszűnik a szökés veszélyére való hivatkozás alapja: Hiszen Ön nem menekül, hanem együttműködik. Ez a későbbiekben a letartóztatás (előzetes) elkerülésének egyik legerősebb érve lehet.
-
Felkészülten érkezik: Nem egy cellában töltött éjszaka után, hanem ügyvédi konzultációt követően, higgadtan tehet vallomást (vagy tagadhatja meg azt).
Lehet-e fellebbezni az elfogatóparancs ellen?
Fontos tévhit eloszlatása: a törvény (4) bekezdése kimondja, hogy az elfogatóparancs kibocsátása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Tehát nem lehet „megfellebbezni”, hogy visszavonják. Az egyetlen út a visszavonáshoz az, ha megszűnik az ok (pl. előkerül a személy) vagy önként jelentkezik.
A költségek csapdája
Kevesen tudják, de a (5) bekezdés alapján, ha valakit elfogatóparancs alapján fognak el (tehát a rendőrök viszik be), az ezzel felmerült költséget (üzemanyag, szállítás, kísérés költsége) bűnügyi költségként a terheltre hárítják. Ez jelentős összeg lehet, különösen, ha az ország másik feléből vagy külföldről szállítják haza. Az önkéntes megjelenéssel ez a költség is megspórolható.
Miért szükséges azonnal ügyvédhez fordulni?
Ha tudomására jutott, hogy keresik, az idő a legnagyobb ellensége. Minden perc növeli az esélyét egy véletlenszerű igazoltatásnak és az azt követő bilincselésnek.
A védői munka ilyenkor a következő lépésekből áll:
-
Információszerzés: Pontosan miért, melyik hatóság keresi?
-
Kapcsolatfelvétel: Egyeztetek az eljáró nyomozóval vagy ügyésszel az önkéntes megjelenés időpontjáról.
-
Felkészítés: A kihallgatás előtt átbeszéljük a stratégiát.
-
Jelenlét: Személyesen kísérem el ügyfelemet a hatósághoz, biztosítva, hogy a „besétálás” után ne vegyék indokolatlanul őrizetbe, hanem szabadlábon távozhasson.
A bujkálás nem megoldás, csak a probléma elhalasztása. Ha tiszta vizet szeretne önteni a pohárba, és el akarja kerülni a kényszerintézkedéseket, keressen bizalommal.