Emberrablás a magyar büntetőjogban

Az emberrablás a személyi szabadság elleni bűncselekmények legsúlyosabb formája. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 190. §-a részletesen szabályozza, mikor valósul meg emberrablás, milyen minősítő körülmények súlyosítják a büntetést, és milyen esetekben van lehetőség enyhítésre.

​

Az emberrablás alapvető tényállása

Aki mást erőszakkal, fenyegetéssel vagy védekezésre képtelen állapot kihasználásával személyi szabadságától megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, emberrablást követ el.

Az alapbüntetés: 2–8 év szabadságvesztés.

Ez a tényállás akkor valósul meg, ha az elkövető a sértettet fogva tartja, és ezzel nyomást gyakorol másokra valamilyen követelés teljesítése érdekében (például pénz, ellenszolgáltatás vagy más előny megszerzése céljából).

​

Súlyosabban minősülő esetek

A törvény szigorúbban bünteti az emberrablást, ha különösen veszélyes körülmények között követik el.

5–15 év szabadságvesztés

Ha az emberrablást:

• 18 év alatti személy ellen,

• bűnszövetségben,

• fegyveresen vagy felfegyverkezve,

• illetve hivatalos személy ellen követik el.

5–20 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés

 

Ha az emberrablás:

• 14 év alatti személy ellen,

• különösen súlyos hátrányt okozva,

• vagy halált okozva történik.

10–20 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés

Ha az emberrablás során szándékos emberölést is elkövetnek.

 

Előkészület és enyhítés lehetősége

• Már az emberrablásra irányuló előkészület is büntetendő: legfeljebb 3 év szabadságvesztés.

• Különleges enyhítési lehetőség, hogy az elkövető büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az emberrablást még azelőtt önként abbahagyja, mielőtt abból súlyos következmény származna. Ez ösztönző jellegű szabály, amely segítheti a sértett mielőbbi szabadulását.

Az ügyvédi védelem szerepe emberrablás ügyekben

Az emberrablás rendkívül súlyos következményekkel járhat: akár életfogytig tartó szabadságvesztést is vonhat maga után. Az ügyvédi védelem szerepe ezért kiemelt fontosságú. A védő feladata:

• megvizsgálni, hogy a cselekmény valóban emberrablásnak minősül-e, vagy más – enyhébb – bűncselekmény (például személyi szabadság megsértése),

• vitatni a minősítő körülmények fennállását,

• enyhítő körülményekre hivatkozni,

• és minden eszközzel csökkenteni a büntetés mértékét.

Az emberrablás esetében sokszor nem csak a cselekmény ténye, hanem annak körülményei (például erőszak mértéke, követelés jellege, sértett személye) döntik el, hogy az ügy milyen minősítés alá esik.

 

Összegzés

Az emberrablás a büntetőjog egyik legszigorúbban büntetett bűncselekménye, amely akár életfogytig tartó szabadságvesztést is eredményezhet. A törvény ugyanakkor lehetőséget ad az enyhítésre, ha az elkövető önként felhagy a cselekménnyel, mielőtt súlyos következmény következne be. A megfelelő ügyvédi védelem döntő lehet abban, hogy a bíróság milyen minősítés alapján, milyen mértékű büntetést szab ki.