
Dr. Csanádi Krisztián
ügyvéd
Emberkereskedelem
192. § (1) Aki mást
a) elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad, átvesz, vagy
b) az a) pontban meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez,
bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére, egyéb szolgáltatásra, vagy jogellenes cselekmény folytatására
a) megtévesztéssel, a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír, vagy
b) erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(...)
Emberkereskedelem a büntetőeljárás fókuszában – jogi összefüggések és védelmi szempontok
Az emberkereskedelem a Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény, továbbiakban: Btk.) egyik legsúlyosabban szankcionált bűncselekménye, amelyet a 192. § szabályoz. Az utóbbi években a jogalkotó több alkalommal módosította e tényállást, részben a nemzetközi kötelezettségek (pl. az Európa Tanács emberkereskedelem elleni egyezménye, valamint az EU 2011/36/EU irányelve) teljesítése céljából. A bővülő definíciók és az értelmezési lehetőségek kiszélesedése ugyanakkor új kihívások elé állítja a védekezésre szorulókat.
A tényállás szerkezete és dogmatikai elemei
A Btk. 192. § (1) bekezdése értelmében emberkereskedelmet követ el az, aki mást elad, megvásárol, átad, átvesz, közvetít vagy elszállít, illetve ilyen célból toboroz, nevel, szállást ad, elrejt, vagy másként tart hatalmában – kihasználás céljából.
A „kihasználás” fogalmát a törvény példálózó jelleggel sorolja fel: ilyen lehet a szexuális kizsákmányolás, kényszermunka, szolgai helyzetben tartás, szervkereskedelem stb. A gyakorlatban azonban a kihasználás értelmezése komoly nehézségeket vet fel, különösen, ha a cselekmény mögötti gazdasági vagy szociális viszonyrendszer bonyolult.
A Legfőbb Ügyészség és a Kúria több állásfoglalása is arra utal, hogy a kihasználás fennállása akkor állapítható meg, ha az áldozat szociális, pszichés vagy gazdasági kiszolgáltatottságát a tettes szándékosan aknázza ki, és ebből rendszeres előnyt szerez. Ennek bizonyítása azonban nem egyszerű, különösen akkor, ha a felek között munkaviszony, rokoni kapcsolat vagy más együttműködési viszony állt fenn.
A nyomozó hatóság és az ügyészség szerepe – mit vizsgálnak?
Az ilyen ügyek nyomozása során a hatóságok különösen érzékenyek a strukturális alá-fölérendeltségi viszonyokra. Tipikus példa, amikor egy munkavállaló lakhatását, mozgását és keresetét részben egy másik személy határozza meg – ez önmagában még nem emberkereskedelem, de a gyanú megalapozására elegendő lehet. A nyomozati szakaszban gyakran kerül sor titkos információgyűjtésre, tanúmeghallgatásra, pénzügyi adatok elemzésére, valamint az „áldozat” pszichológiai státuszának vizsgálatára.
Ezért különösen fontos, hogy a terhelt már a gyanúsítotti kihallgatás előtt felkészült jogi képviselethez jusson. A védő ebben a szakaszban nemcsak a vallomástételi stratégia kialakításában játszik szerepet, hanem abban is, hogy a bizonyítékok értékelése során jogdogmatikailag helyes keretben történjen a tényállás minősítése.
Letartóztatás emberkereskedelem ügyében – nem automatikus
A Btk. szerint az emberkereskedelem alapesete is jelentős büntetési tétellel fenyeget (öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés), amely a Be. (2017. évi XC. törvény) alapján elegendő alap lehet letartóztatás elrendelésére. Fontos azonban kiemelni, hogy a letartóztatás nem lehet automatikus: minden esetben külön-külön vizsgálni kell a szökés, elrejtőzés, bizonyítás meghiúsításának, vagy bűnismétlés veszélyét.
A Kúria több döntésében is rámutatott, hogy az együttműködő terheltek esetében – különösen, ha lakóhellyel, munkaviszonnyal rendelkeznek – a személyi szabadság korlátozása helyett enyhébb kényszerintézkedés is elegendő lehet (pl. bűnügyi felügyelet). Az eljárás eredményességének biztosítása nem járhat együtt szükségtelen alapjog-korlátozással.
A védekezés kulcseleme: a jogviszonyok és motivációk rekonstruálása
Az emberkereskedelem vádja gyakran komplex élethelyzetekből származik, ahol az egyik oldal kizsákmányolást, a másik pedig gazdasági együttműködést lát. A védő egyik fő feladata ilyenkor az, hogy szakértői véleményekkel, tanúvallomásokkal és okirati bizonyítékokkal bemutassa az adott kapcsolat valódi természetét.
Nem ritka, hogy a vádat megalapozó „áldozati vallomások” utólagos nyomás, félreértés vagy személyes sérelmek következményeként születnek meg. Az ügy sikeres védelme ezért nem csupán jogi érvelés, hanem szociológiai és pszichológiai megértés is – azaz összetett, felelősségteljes feladat.
Összegzés – mit érdemes tudnia annak, akit emberkereskedelemmel gyanúsítanak?
Az emberkereskedelem gyanúja súlyos megbélyegzéssel jár, de a tényállás komplexitása lehetőséget biztosít arra, hogy az érdemi védekezés eredményes legyen. A jog nem fekete-fehér – különösen nem olyan esetekben, amikor az emberi kapcsolatok, társadalmi helyzetek és életstratégiák határterületein mozgunk.
A megfelelő időben megkezdett jogi képviselet, a pontos tényfeltárás és a jogi szabályozás árnyalt ismerete kulcsfontosságú lehet az ügy kimenetele szempontjából.


